Az irodalmi műsort Gyimesi László költő, műfordító, újságíró vezette, aki megnyitóját azzal kezdte, hogy "vendég a költő-csillag, Király Lajos, aki az egyik legtermékenyebb költője a jelenkori hazai irodalomnak". A műsorvezetőnek ezt a megállapítását teljesen alátámasztja, hogy az est főszereplőjének 2016-ban megjelent a 32. könyve is!
Beszélgetés a szerzővel, versek szavalata, felolvasása, a műfordításokból "ízelítők" tálalása váltogatták egymást.
A beszélgetésekből sok mindent megtudtunk. Kiderült, hogy a kérdező műsorvezető és a válaszoló szerző már több évtizede ismerik egymást, hiszen egy kollégiumban laktak középiskolás korukban.
Később Gyimesi László, mint kultúrház igazgató is kapcsolatban állt a Krúdy Gyula Irodalmi Körrel - jóllehet nem lépett be a Körbe, de ott többször is szerepelt, például 2013. július 18-án a Kávéházi Estékben - és időközben annak elnökévé vált Király Lajossal. Azután arra is fény derült, miként került kapcsolatba szerzőnk az irodalommal, a költészettel, valamint azt is megtudhattuk, melyek jelenlegi tervei és hallhattunk történeteket a Krúdy Körről is - "királyi", elnöki megfogalmazásban.
De hát a versek...! Hallhattunk egy fantasztikusan szép válogatást a Veres Péter Gimnázium tanulóitól: Pintér Jankától és Bertók Zsanettól. akik azután a műfordításokat is tolmácsolták.
Az est hangulatát, mondhatnánk: áhítatát azonban maga a szerző teremtette meg első versének, a VÁLTOZATOK A CSÖNDRE című költeményének a 2015-ben hasonló címen megjelent kötetének első, címadó versének felolvasásával. Ezt a verset alábbiakban ide idézzük.
Király Lajos:
VÁLTOZATOK A CSÖNDRE
I.
A
Csönd a kezdet és a végzet.
Az
Élet előtti magány:
a
Világmindenséget átszövő
küzdelem
előtti csönd, – mikor
ádáz
harc dúlt az elemek között: –
miből
és miként is lesz az Élet!...
A
Csönd a hangok között feszülő, éltető,
szenvedő
tüzek, hitek és katarzisok csöndje!
II
A
Csönd a szeretet csöndje,
a
reménykedés csöndje és az áhítaté,
a
megbocsájtás csöndje és a megértésé;
a
Csönd a tudatlanság csöndje,
a
tudni-akarás csöndje
és
a bölcs tudás csöndje;
a
Csönd a boldogság csöndje és reménye,
az
ölelésé és annak elmúlása,
a
lélek magányba roskadása;
a
bátorság erős-akaratú csöndje
és a
reménytelen meghunyászkodásé;
a
kimondhatatlan és kimondatlan
félelmek csöndje!...
III
A
Csönd a vihar előtti csend
és a
vihar utáni remény szivárványfényű csöndje;
a
Csönd az érzelmek küzdelmének csöndje:
a
bosszú csöndje, a fenyegetés csöndje,
a
remény csöndje, a megbocsájtás csöndje,
a
közömbösség markából való
kiszabadulás
csöndje;
a
bánat csöndje, a gyertyák fényének csöndje,
a
megalkuvás csöndje,
az
öngyilkosság előtti őrült-józanság
lélekfelszabadító
csöndje!...
IV
A
Csönd az öröm csöndje, a szeretet csöndje,
a
szerelem csöndje:
az
ölelkezésé és a simogatásé,
a
könnyű szélben libbenő
illatos
hajzuhatag csöndje,
a
sötétben világító fehér bőr
tüzes,
reszkető ajakkal való ízlelésének csöndje;
a
csóké, a simogatásé, a kitárulkozásé;
a
gyönyör csöndje,
az Ég
és Föld felett lebegés csöndje;
a
kielégülés utáni elernyedés édes csöndje,
az
egymás-mellett fekvő szótlanság csöndje!…
V
A
Csönd a hatalom csöndje:
az
elnyomatás és a megfélemlítés csöndje,
a
megalázásé és megöletésé,
az
irgalmat-nem-ismerés csöndje és a vadságé.
A
Gonoszság Csöndje:
a
Sátán hatalmának csöndje;
a
béke, a békesség és a megértés
feletti
győzelem csöndje,
az
elnyomottak nyomorúságának,
szenvedésének
és reménytelenségének csöndje;
a
gőgös gazdagság gúnyos megvető csöndje,
az
„I' am vinner!”
bűnösen értelmezett szlogenjének,
és a
„Jaj a legyőzötteknek!”
rideg
felismerésének csöndje! –
Az
embertelenségnek és az emberbőrbe bújt
vadállatok
szemeinek
félelmetes
csöndje: –
a
pénz hatalmának a gyilkolásra
és
háborúkra biztató bűzös csöndje! –
VI
Isten
ujjának felemelő csöndje –
Jézus
anyjának, a Hét-Tőrrel-Átdöfött-Szívű Szűzanya könnyének
és fájdalmának
bánatos
csöndje;
a
hosszan elnyúló templomi énekek
és
az orgonazúgás mennyei
hangja
utáni nyugalom csöndje,
a
misék utáni hazasietők lépteinek
a
köveken koppanása utáni csöndje,
a
templomok festett angyalainak kezében
a
végítéletet és a feltámadást
hirdető
aranyló trombiták csöndje!...
VII
A
Csönd a nyugalmas tenger csöndje,
a
napfény édes melegének simogató csöndje,
az
erdők árnyas lombjai alatt pihenés csöndje,
az
erdei állatok tisztásokon való
nyugalmas
találkozásának csöndje,
a
lepkék libbenő-szökkenő táncának csöndje;
a
tarka mezei virágok illatának csöndje,
a
fény és az árnyék ringatódzó csöndje!...
VIII
A
Csönd az emberi lét
reményteli
küzdelmeinek csöndje:
a
születés fényre jajdulás utáni csöndje,
az
anyai melegség szívmelengető csöndje,
az
apró titkok kíváncsi felfedezésének
gyermeki csöndje,
a
könyvek világ-körüli útra indító
varázslatos
csöndje,
a
gyermekből felnőtté válás küzdelmeinek
embert
próbáló csöndje;
a
tanulás okosító, a -munka teremtő,
a
családi boldogság harmóniát kereső csöndje;
a
megpróbáltatások kálváriának
és
az új reményekben való erős hit csöndje,
a
„miért is vagyunk-e világon?”
meditáció
csöndje,
az
Idő hatalmas száguldásának,
porszemnyi
létünk
megértésének
döbbenetes csöndje;
az
elhalkulások és az emlékeink
lelkünkben
tornyosuló csendje,
a
végső útra indulás csöndje! – –
A
túlsó parton való pihenés csöndje – !
Ámen.
Bizonyára vannak olvasóink között olyanok is, akik vágyakoznak egy igazi irodalmi esten való részvételre. Talán elsősorban az ő kedvükért közreadjuk az est folyamán készült filmünket.